//Tudom, hogy megint nagyon sokat kellett rá várni, és nincs mentségem rá, azon kívül, hogy egyetemista vagyok xD Elég érdekes dolgokat sikerült összehoznom ebben a fejezetben, de remélem senkiből se fog mély nemtetszést kiváltani. :D Íme. Folytatás...ehh, remélem tisztában vagytok vele, hogy jön a vizsgaidőszak. De majd csak lesz valahogy. ^^ Kommentek?//

11. fejezet: Vér és tűz

Szeles, esős nap köszöntött Rananra. Fejébe húzta vacak köntösének csuklyáját, és átvágott a nyüzsgő téren a készülődő menekültekig. Beállt a sorba, és türelmesen várta, hogy őt is elhelyezzék az egyik szekéren. Kifejezetten egyszerű volt elkeverednie a pórnéppel. Mindig is egy volt közülük, ez kétségtelen. De ő más körökben mozgott. Nagy urakat, pénzes embereket szolgált. Nevet szerzett magának. Csak Árnyként emlegették, és erre szörnyen büszke volt. Súlyos összegeket kapott a csendes, precíz gyilkolásért, tőrje még sose siklott félre… mostanáig.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Ez a fanfic még Gináék versenyére készült, de mivel megszűnt az oldaluk, gondoltam mégis kiteszem a blogra. Természetesen Zutara.
Rövid tartalom: A történet valamikor a Déli kalózok c. rész után játszódik, mikor Aangék a Parázs szigeten rendezkednek be. Az egyik reggel ugyanúgy indul, mint a többi, mindenki teszi a dolgát, ám Katara különös módon ágyban marad. Zuko az egyetlen, aki bemerészkedik a hisztis vízidomár szobájába, hogy segítsen rajta.//

Gyógyító tűz

Csendes volt a hajnali vidék, csak a tenger halk morajlása hallatszott fel, ahogyan a parti sziklák lábát csapdosta. A domb tetején, sziklák rejtekében valaha pompás nyári palota állt. Egykor fényes termei, kies kertjei immár pusztulásra ítéltettek. A sós tengeri szél és a szeszélyes időjárás kikezdte a falakat, a lépcsőket, a növényzet elburjánzott a kertben, sőt a ház egyes részei fölött is kezdte átvenni az uralmat. Évek óta nem járhatott itt senki, és nehezen volt elképzelhető, hogy bárki is lakjon e kísérteties házban, mely egykor magának a Tűz Urának és az uralkodói családnak nyári rezidenciája volt. Tökéletes búvóhelyül szolgált hát az Avatárnak és barátainak.
A természet már megélénkült, tengeri madarak cikáztak az égen, bogarak ébredeztek zümmögve a növények közt. Amint a nap első sugarai narancssárgára festették az ég alját, délceg alak tűnt fel a palota verandáján. A nap felé fordult, és törökülésbe helyezkedett. Hosszú ideig meditált lehunyt szemekkel, miközben a napból áradó energia járta át testét. Kis idő múlva alacsonyabb, tetovált fiú lépkedett mellé, leült, és álmosan megdörzsölte szemeit.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Ez egy helyreállított bejegyzés, az eredeti elveszett. Nem tudom mit írtam már elé, talán mindegy is. //

10. fejezet: Kirándulás a tetőn

Egy pillanatra megszűnt minden, érzékei eltompultak. Csak a forróságot érezte az ajkán, a kezén és a vállainál, ahol testük összeért. Teljesen elgyengült, szinte felolvadt az érzésben. Viszonozta a csókot. Csak akkor ébredt rá, mit tesz, mikor meglepett sóhaj szakadt fel Zukóból. Megremegett és elhúzódott, de Zuko fogva tartotta. Borostyán szemei egyetlen kérdést tükröztek: hogyan tovább?
- Kérlek ne – libbent ki karjai közül, és bemenekült a szobába. Enyhe szédülés fogta el, meg kellett támaszkodjon az ágy csavaros oszlopában. A férfi követte, de tartott pár lépés távolságot.
- Ennyire ellenedre volt? – kérdezte száraz torokkal. Katara előbb ráemelte, majd nyomban a padlóra sütötte tekintetét. Érezte, hogy elvörösödik, amint hazudni próbál.
- Igen… Nem! Úgy értem… - beharapta ajkát és elhallgatott.
- Nem tudom, mit gondolsz. Nem mondasz semmit, és csak zavart látok a szemeidben. Mindig zavaros ez a két óceán… - szólt és a lány felé nyúlt, mint aki megbánta, hogy egyáltalán eleresztette.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Sziasztok! Íme a hetedik fejezet. Egész gyors voltam magamhoz képest, nem? :)
Ettől a fejezettől ne várjatok sok akciót. Még egy ilyen bombasztikus párosnak is, mint Zuko és Katara, néha kijár egy kis pihenés.
Bizonyára észrevettétek már, hogy minden fejezet címet kapott visszamenőleg. Nem is tudom korábban ez miért nem jutott eszembe. A teljes fejezetlistát megtekinthetitek.
Szeretném tudni, körülbelül hányan olvassátok, úgyhogy ha nem nagy gond, dobjatok már egy üzenetet legalább a csetre! Köszi :)
És ne felejtsétek el az új szavazást!!!//

7. rész: A hegylakók között

A vihar kifútta a monszun felhőit a hegyek közül. Csak néhány fehér párapamacs időzött a magasabb csúcsokon, egyébként csodás kék ég ölelte körül a világ burkának ezen szegletét. A fehéren világító nap egy pillanatra elvakította az eddig a sötét sátorban raboskodó Tűz Urát. Érezte, amint testébe visszatér a pezsgő energia, a nap csodálatos ajándéka, melyet csak a tűzidomárok élvezhetnek ilyen mély átéléssel. Gyenge szél simogatta arcát. Friss, nedves hegyi levegő áramlott a tüdejébe, amint mélyet szippantott. Lopva társnőjére pillantott. Vajon Katara is így érezhet, mikor megpillantja a teliholdat?

Tovább a bejegyzéshez »»»

// Újabb csemege. Vegyétek, még friss. =)
Azt hiszem elmondhatom, hogy idáig ez lett a kedvenc fejezetem. Talán nektek is megérte rá várni...?
Ha valami nem világos, kérlek mindenképp kérdezzetek rá. Fontos a visszajelzés, hogy mennyire érthető és követhető a történet. Előre is köszi! :)
Címet kapott 2011.02.09-én.//

5. rész: Ranan titkai

Zuko tudott a menekülttábor felállításáról. Azt is tudta, hogy rengeteg ember érkezett oda, sokan családostól szorultak szálláshelyre és élelemre. Kevés idő telt el azonban a tábor létrehozása óta, így a Tűz Urának még nem volt ideje látogatást tenni a helyszínen. A déli ügyeket a helyvédnök, Xaorong intézte, és jelentései szerint minden rendben zajlott le. Kivéve a segélyszállítmányok rejtélyes eltűnését. Az öregember szavai viszont megragadtak mindkettejük fejében. Miért tartja börtönnek a menekültek táborát? Egyetlen mód volt rá, hogy megtudják a választ. Így hát a nagyvárosnak számító Ranan felé vették az irányt, melynek közelében helyezkedett el a sátorváros.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Sziasztok! Íme a várva várt negyedik rész. Igazából hosszabbra terveztem, de jó helyen sikerült elvágni a végét, így most ennyi. A következő részre talán kevesebbet kell majd várnotok, mert már elkezdtem, és ami fontosabb: végre sikerült tisztáznom néhány alapvető dolgot a történettel kapcsolatban. Mert ismétlem, kezdetben egyáltalán nem ilyen hosszúra terveztem, csupán egy kis szösszenet akart lenni. Épp ezért ez a fejezet sok mindenre akar választ adni, úgyhogy ha hiányolni fogjátok az akciót, hát teljesen jogos. De várom a véleményeket továbbra is, mert hát abból tanul az ember, nem? :) A végére még írok pár dolgot, de nem akarok spoilerezni.
Címet kapott 2011.02.09-én.//

4. rész: Délen

Abban a magasságban a levegő szinte folyékonynak tűnt, és eleinte nehezen lélegzett. Haját hiába igyekezett volna megszárítani, folyton újabb vízcseppek ültek ki rá. Aztán mikor kisütött a nap, már sokkal kellemesebbé vált az utazás, habár a vízidomárnak több munkája is akadt. Délelőttre az ég kitisztult, és gyakran magányos felhőként szálltak át rajta. Zuko elégedetlen volt a helyzettel, és aggódott, hogy netán mégis kiszúrják odalentről a léghajót, ezért tűzidomítással egyre magasabbra vezérelte. Szerencsére a derűs idő rövid ideig tartott, és a szél esőillatot hozott nyugatról.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Íme a második fejezet, és a következőben végre tényleg beindulnak a dolgok. A Zutara mellett jól megfér egy kis Ty Laru, nem? :D Mióta hallottam róla, pártolom az ötletet. Ej-ej Haru, az a csúnya bajusz...
Mai-t meg nem utálom a látszat ellenére, csak muszáj unszimpatikussá tenni :)
Az a szép ebben az egészben, hogy egy 5-6 oldalas fanficnek szántam, most meg már a regényhez közeledik. Következő rész 2 héten belül, ha nem szól közbe a vizsgaidőszak... Véleményeket ne sajnáljatok tőlem!
Címet kapott 2011.02.09-én.//

2. rész: A levél

Katara feleszmélt, és feltápászkodott a díványról. Észre se vette, hogy Momo is felébredt, és kíváncsian a bútor karfájára szállt.  A tükörhöz sétált maga elé tartva ajándékát, és ismét csak elámult. Ez a ruha minden tegnapi ötletét fölülmúlta. Sokkal szebb volt annál, mint ami tegnap esti beszélgetésükkor a fejében járt. Csak most kezdett igazán örülni e meglepetésnek, és elhatározta, rögtön fel is veszi. Gyorsan kibújt a köntösből, és nekilátott a reggeli mosakodásnak.

Az idomármozdulatok mintegy ösztönösen követték egymást, mert gondolatai közben sebesen pörögtek. Vajon nem lesz gond ebből? Nem fognak a többiek, Suki, de különösen Mai megsértődni?

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Aki nem jött volna rá a címbeli rövidítésből, annak elmondom, hogy ez a fanfiction az Avatar - Az utolsó légidomár című népszerű rajzfilmhez kapcsolódik (semmi köze James Cameron Avatarjához). Mely mellesleg a kedvencem, és ajánlom kicsiknek-nagyoknak egyaránt - szerethető, fejlődő karakterek, humor, izgalom, látványos csaták, eredeti történet -, ráadásul épp most zajlik a filmre való adaptálása (lásd oldalt, a kedvencek között).
Szóval a történetem 4 évvel Sozin üstököse után játszódik, és aki nem látta volna végig a harmadik évadot, az számíthat helyenként némi SPOILERre.
Főleg Katara és Zuko kapcsolatára koncentrálok benne (ezért is ZUTARA, szóval ha nem szereted ezt a párosítást vagy ne olvasd, vagy ne kritizáld... Tiszteletben tartom a Kataangot annyiban, hogy az elején még ott a maradéka. :D Zutarások remélem elnézik nekem.).
A történet röviden: Katarát, Sokkát, és Sukit meghívják a Tűz Népének fővárosába, hogy töltsenek el pár kellemes napot régi barátjuk Zuko és Mai társaságában. Katara nagyon örül a viszontlátásnak, de csalódnia kell, rosszul érzi magát és minél előbb szeretné viszontlátni Aangot, aki a Föld Királyságában tartózkodik. Minél előbb el akar indulni hozzá, ám egy nap levél érkezik a palotába, melynek nyomán feje tetejére állnak tervei...
Címet kapott 2011.02.09-én.
Rövid ismertető: ITT //

Monszun

1. rész: Esték a Tűz Országában

Katara későn ébredt aznap, még mindig nem szokott hozzá a Tűz országának meleg, fülledt reggeleihez. Már elég magasan járt a nap, mikor egy szolgáló lépett a szobájába, és valamit az ággyal szemközti vörös borítású díványra helyezett. Persze a vörös dominált az egész szobában, melyet ittléte alatt magáénak mondhatott. Nem zavarta, hiszen életében soha nem birtokolt akkora szobát egyedül, mint most. Hiába, a Tűz Ura igen nagylelkű az Avatárral és barátaival.

Tovább a bejegyzéshez »»»