//Sziasztok!
Ezzel a kis irománnyal Kélinek szeretnék kedveskedni születésnapja alkalmából. Mint az tőlem már várható, egy újabb zutara történetről van szó: egy 4 részből álló novella első részéről. A történet körülbelül 20 évvel Ozai legyőzése után játszódik, tehát szereplőink érett felnőttek. Ezen kívül a történet kissé problémásan illeszthető a Korra univerzumhoz, ha utánaszámoltok, de ha nem, akkor annyira azért nem rugaszkodik el az eredeti világtól. Mindenkit szeretnék figyelmeztetni rá, hogy egy kicsit sötétebb hangvételű, horror-elemekkel átszőtt novelláról van szó, valamint a későbbiekben bizony erotikus jelenetekre is sor kerülhet. Ezért kérek mindenkit, aki nem múlt el 18 éves, hogy fontolja meg az elolvasását! Esetleg várjátok meg mások véleményét. Azt hiszem, nem lesz komolyan korhatáros, de akit zavar az ilyesmi, az szeretném, ha tisztában lenne ezzel a "veszéllyel" :)
A folytatásra egy hét múlva, pénteken számíthattok! Kommenteket szívesen veszek, mint mindig.//

Sötét szelek

I.

Már jó ideje álltam a hajó orrában, fekete, szőrmével bélelt bundakabátomban. Időnként tüzet leheltem a ködbe, hideg vízcseppekké változtatva az orrom előtt kavargó hópelyheket, de még ez is csak rövid ideig tudta felmelegíteni nap után sóvárgó, fáradt testemet. Nem láttam tovább félig kinyújtott kezemnél, nem hallottam a csontig hatolóan hideg, üvöltő széltől, és ez a földöntúli fehérség majdnem elhitette velem, hogy én vagyok az egyetlen létező dolog ezen a világon.
Öt nap telt el, mióta magunk mögött hagytuk a Víz Északi törzsének lenyűgöző jégvárosát, de a hóvihar kérlelhetetlenül folytatta tombolását. Már két emberem életét is magának követelte. Az egyik elaludt az éjjeli őrség alatt a fedélzeten. Fagyott holttestére a zúzmarás fémkorláthoz tapadva találtak rá. Egy másik őrszemet az árbocról ragadott magával a kegyetlen erővel tomboló szél, és a jeges vízbe vetette. Mire megállítottuk az ormótlan hajót, már nyomát se láttuk. A matrózok fáztak, és rosszkedvűek voltak. Minél távolabb kerültek az otthontól, annál mogorvábbak és távolságtartóbbak lettek. A sorozatos balszerencse elvette kalandvágyukat, pedig utunk elején bármit megtettek volna értem - vagy legalábbis az aranyért, amit jutalmul ígértem nekik. Mostanra már egy esetleges lázadástól is tartottam, de épp olyan tehetetlennek éreztem magam ellene, mint a kérlelhetetlen időjárással szemben. Olyannyira, hogy inkább az utóbbi szeszélyeinek tettem ki magam, csak ne kelljen látnom az elfojtott haraggal teli tekinteteket. Furcsa mód még élveztem is ezt az elszigetelt magányt a hóvihar közepén. A hajó orra rendületlenül törte a jeget maga előtt. Tudtam, hogy nekem is ilyen keménységre lesz szükségem ezen a kietlen vidéken.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Kedves Olvasók!

Ezekben a keserves időkben, amikor hiába várunk a Monszun folytatására, mert személyünk sajnálatos módon nem lát ki egyetemi teendők hosszú listája mögül, bizony szükség van az olyan hősökre, mint a mi Hango barátunk. Az a megtiszteltetés ért, hogy itt közölhetem legújabb fanfictionjét, mégpedig azért, mert  nem csak az Avatarhoz, de a Monszunhoz is kapcsolódik.
Talán emlékeztek rá, még régebben ígértem, hogy lesznek extra kis történetek a Monszunhoz, melyek csak lazán kapcsolódnak a fő szálhoz. Nos, Hango kedvet kapott hozzá, hogy a Monszun szerint a Föld Királyságában tartózkodó Toph-ról és Aangról írjon, én pedig beavattam terveimbe. Együttműködésünk nyomán, az ő tollából született meg  a Monszun Az érem másik oldala.
Többen érdeklődtetek, hogy mi van Aanggal. Nos, egyelőre ez a hivatalos válasz, igaz, főleg Toph tálalásában. Fogadjátok szeretettel, és ne felejtsetek el kommentelni! ;) //

Az érem másik oldala

—Menj az útból, koszos némber! Mi van, nem látsz a szemedtől?

Tophnak már ahhoz sem volt hangulata, hogy toppantson lábával, és ezzel piciny kitüremkedést varázsoljon a sima kövezet felszínére, hátha a középkorú, pocakos figura, aki az imént ráripakodott, és ormótlan pókhasával félretaszította, felbukik benne. Az Omashuban eltöltött hónapok alatt annyi ostoba fajankóval hozta össze a balsors, hogy már teljesen ráunt leckéztetésükre.

Mégis, ez a kellemetlen találkozás kicsit más volt, mint a többi. Az alakját és társadalmi pozícióját tekintve egyaránt mandarinforma férfiről ugyanis messziről bűzlött a jólét, amit Toph kilométerekről kiszagolt, hiszen egész eddigi életében ez az illat vette körül, parancsoláshoz szokott hangja pedig egy az egyben a világtalan lány édesapját idézte.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//A várva várt. Késésének okai a vizsgaidőszak és az ihletszippantó fekete lyuk, ami néha a fejem fölött köröz. Lassan készítelek rá titeket, hogy a történet a végéhez közeledik, ezért igyekszem majd gyorsabban frissíteni. Ha minden igaz, még két fejezetre számíthattok. De úgyse hisztek el már nekem semmit xD
Köszönöm a lektori munkát Hangonak, és a visszajelzéseket a szorgos kommentelőknek :) //

12. fejezet: Árulók

A volt palota valódi labirintusnak tűnt. Zuko hiába nézett hátra, már csak a sötétséget látta a háta mögött arrafelé, ahol a bejáratnak kellett volna lennie. A dohos meleg rákényszerítette, hogy megköszörülje torkát, mielőtt felzárkózott volna a levéltáros mellé.
- A helyvédnök gyakran tesz látogatást ezen a részlegen? – kérdezte.
- Nem mondhatnám, felség. Xaorong helyvédnök általában hivatali segédeket küld maga helyett – felelte az eleinte nem túl készséges főlevéltáros, akinek időközben mégiscsak megjött a hangja. Zuko ugyan jobban örült volna, ha Katara is velük tart, és nem kószál el valamerre a hatalmas épületben. Csodálkozott volna, ha a kíváncsi lány ott marad, ahol hagyta.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Tudom, hogy megint nagyon sokat kellett rá várni, és nincs mentségem rá, azon kívül, hogy egyetemista vagyok xD Elég érdekes dolgokat sikerült összehoznom ebben a fejezetben, de remélem senkiből se fog mély nemtetszést kiváltani. :D Íme. Folytatás...ehh, remélem tisztában vagytok vele, hogy jön a vizsgaidőszak. De majd csak lesz valahogy. ^^ Kommentek?//

11. fejezet: Vér és tűz

Szeles, esős nap köszöntött Rananra. Fejébe húzta vacak köntösének csuklyáját, és átvágott a nyüzsgő téren a készülődő menekültekig. Beállt a sorba, és türelmesen várta, hogy őt is elhelyezzék az egyik szekéren. Kifejezetten egyszerű volt elkeverednie a pórnéppel. Mindig is egy volt közülük, ez kétségtelen. De ő más körökben mozgott. Nagy urakat, pénzes embereket szolgált. Nevet szerzett magának. Csak Árnyként emlegették, és erre szörnyen büszke volt. Súlyos összegeket kapott a csendes, precíz gyilkolásért, tőrje még sose siklott félre… mostanáig.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Ez a fanfic még Gináék versenyére készült, de mivel megszűnt az oldaluk, gondoltam mégis kiteszem a blogra. Természetesen Zutara.
Rövid tartalom: A történet valamikor a Déli kalózok c. rész után játszódik, mikor Aangék a Parázs szigeten rendezkednek be. Az egyik reggel ugyanúgy indul, mint a többi, mindenki teszi a dolgát, ám Katara különös módon ágyban marad. Zuko az egyetlen, aki bemerészkedik a hisztis vízidomár szobájába, hogy segítsen rajta.//

Gyógyító tűz

Csendes volt a hajnali vidék, csak a tenger halk morajlása hallatszott fel, ahogyan a parti sziklák lábát csapdosta. A domb tetején, sziklák rejtekében valaha pompás nyári palota állt. Egykor fényes termei, kies kertjei immár pusztulásra ítéltettek. A sós tengeri szél és a szeszélyes időjárás kikezdte a falakat, a lépcsőket, a növényzet elburjánzott a kertben, sőt a ház egyes részei fölött is kezdte átvenni az uralmat. Évek óta nem járhatott itt senki, és nehezen volt elképzelhető, hogy bárki is lakjon e kísérteties házban, mely egykor magának a Tűz Urának és az uralkodói családnak nyári rezidenciája volt. Tökéletes búvóhelyül szolgált hát az Avatárnak és barátainak.
A természet már megélénkült, tengeri madarak cikáztak az égen, bogarak ébredeztek zümmögve a növények közt. Amint a nap első sugarai narancssárgára festették az ég alját, délceg alak tűnt fel a palota verandáján. A nap felé fordult, és törökülésbe helyezkedett. Hosszú ideig meditált lehunyt szemekkel, miközben a napból áradó energia járta át testét. Kis idő múlva alacsonyabb, tetovált fiú lépkedett mellé, leült, és álmosan megdörzsölte szemeit.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Ez egy helyreállított bejegyzés, az eredeti elveszett. Nem tudom mit írtam már elé, talán mindegy is. //

10. fejezet: Kirándulás a tetőn

Egy pillanatra megszűnt minden, érzékei eltompultak. Csak a forróságot érezte az ajkán, a kezén és a vállainál, ahol testük összeért. Teljesen elgyengült, szinte felolvadt az érzésben. Viszonozta a csókot. Csak akkor ébredt rá, mit tesz, mikor meglepett sóhaj szakadt fel Zukóból. Megremegett és elhúzódott, de Zuko fogva tartotta. Borostyán szemei egyetlen kérdést tükröztek: hogyan tovább?
- Kérlek ne – libbent ki karjai közül, és bemenekült a szobába. Enyhe szédülés fogta el, meg kellett támaszkodjon az ágy csavaros oszlopában. A férfi követte, de tartott pár lépés távolságot.
- Ennyire ellenedre volt? – kérdezte száraz torokkal. Katara előbb ráemelte, majd nyomban a padlóra sütötte tekintetét. Érezte, hogy elvörösödik, amint hazudni próbál.
- Igen… Nem! Úgy értem… - beharapta ajkát és elhallgatott.
- Nem tudom, mit gondolsz. Nem mondasz semmit, és csak zavart látok a szemeidben. Mindig zavaros ez a két óceán… - szólt és a lány felé nyúlt, mint aki megbánta, hogy egyáltalán eleresztette.

Tovább a bejegyzéshez »»»

Sziasztok!

Már majdnem egy hete felszabadultam a rabigából, így hát idejét láttam, hogy hírt adjak magamról. Gondolom legtöbbeteket a Monszun folytatása érdekli, de egyelőre nem szolgálhatok új hírrel róla. Összegyúrtam -a fejemben -, lefedtem és eltettem egy kicsit aludni. Míg ő pihen, én megkeresem az ihletemet...

De aki nem bírja már fanfic nélkül, és nem követte figyelemmel az Avatarfanfiction.gp tavaszi fanfiction versenyét, annak ajánlom figyelmébe az elkészült műveket. (Szerk: Az oldal sajnos megszűnt. 2011.11.11.)Még májusban volt az eredményhirdetés, és már akkor ki akartam tenni, de aztán kiment a fejemből - szóval hogy ezt az oklevelet nyertem a Gyógyító tűz-zel. Meg próbálkoztam egy zutarás haikuval is. (Bár hozzáteszem, hogy nem akadt kihívom se romantikus, se vers kategóriában, így nem volt nehéz elnyerni a díjat. :)

Miről szól a Gyógyító tűz?
Egy oneshot Avatar:Aang legendája fanfic. A történet valamikor a Déli kalózok c. rész után játszódik, mikor Aangék a Parázs szigeten rendezkednek be. Az egyik reggel ugyanúgy indul, mint a többi, mindenki teszi a dolgát, ám Katara különös módon ágyban marad. Zuko az egyetlen, aki bemerészkedik a hisztis vízidomár szobájába, hogy segítsen rajta.

link

Megjött a vihar
Ez csak egy kis haiku-szösszenet. Zutara időjárási jelenségekbe foglalva.

link

Ezeket nem teszem ki a blogra, szóval ha el akarjátok olvasni valamelyiket, katt a linkekre, és irány az avatarfanfiction.gp. (Mivel Gináék oldala megszűnt, kitettem őket.)

Ami még újdonság!
Megújult a blog képtára! Új helyen, a zorairogathoz illő külsővel, és a régi képekkel... Megtaláljátok a saját nyomi kis rajzaimat, illetve a rajzversenyre készült alkotásokat is. Terveim szerint lesznek letölthető tartalmak is... Ez még a nyári szabadidő függvénye.

Megjegyzés: éppen most nem akar működni a freeweb. Ez az ingyenes tárhelyek átka. Szóval ezért nem fog jelenleg működni. De azért nézz be kicsit később! :)

Úgy néz ki, most már működik! :)

// Sziasztok! Ez itten a Monszun 9. fejezete. Hűha, nemsokára vége a kalandnak. Még kb 3 fejezetet tervezek, de ezt ne vegyétek biztosra, mert így is el vagyok csúszva az eredeti tervekhez képest =D
Erre is egy hónapja írtam, hogy mindjárt jön, szóval sose higgyetek nekem határidők kérdésében. Rengeteg átdolgozása született, íme a legfrissebb. Az az igazság, hogy még mindig nem vagyok elégedett vele, de ez a javítás is majd a végére marad. Egyszer elejétől a végéig át fogom írni. Csak előbb legyen kész. Nyáron remélem be tudom fejezni. Viszont most tényleg nem jön egy darabig, mert vizsgázgatni fogok, és ez a félév most nagyon fontos! Szóval tegyük körülbelül júliusra a következő részt. Ez van srácok, én is szívesebben foglalkoznék ilyesmivel =( De most nem lehet.
Szóval élvezzétek ki ezt! És írjatok véleményt! ;) //

9. fejezet: A sötétben

Még alig pirkadt, de már ranani katonák sorakoztak a felpörkölt földek szélén. Néma volt a táj, és fekete sártengerben tapicskoltak. Fegyvereiken megcsillantak a nap első sugarai. A távolban a helyvédnök városának falai látszottak, közelebb pedig sebtében felállított táboruk, ahonnan újabb csapatok indultak a felkelők elébe. Sokan voltak, bőséges fegyverellátással. A tűzidomárok válogatott egysége is soraikat erősítette, sőt még harci kocsik is érkeztek. Minden katona tudta nagyon jól, hogy mi a dolga: megfékezni a lázadókat és megvédeni a gazdag és szép várost, Ranan-t a fosztogatásoktól. Ranan nem juthat a többi felperzselt délvidéki település sorsára. Bár száz évnyi háború után most először saját népük fiaival kellett szembeszállniuk, azt hitték, családjuk, vagyonuk, életük forog kockán. Azt hitték, a Tűz Urát és Népét szolgálják. Mit tudhattak ők a nagyurak politikájáról, hatalmi játszmáiról? Egy katona mindig parancsot teljesít, és nem kérdezi az okát. Felálltak a kijelölt helyre és fegyelmezetten várakoztak, hol a tábort, hol a puszta földeket figyelve. Vajon merről érkezik majd a felkelők hordája?

Mindeközben a tábornoki sátorban két ősz férfi vitatkozott. Csak egy szolga tartózkodott bent rajtuk kívül, aki páncélba öltöztette a nagy hírű Shaon tábornokot. Shaon nemrég kapta a hírt, hogy a feldühödött parasztok Ranan felé indultak. Cselekednie kellett mihamarább. Felkongatta a tábort, és összehívatta tisztjeit. Nagy bosszúságára Iroh is megjelent a tanácskozáson. Felségsértés lett volna elküldeni a Tűz Ura képviselőjét, aki persze azóta se távozott. Az ütközetről szerette volna lebeszélni régi barátját.

- Shaon, sereged szükségtelenül nagy. Azt tanácsolom, vond vissza a tűzidomárokat.

- Nem vonok vissza senkit és semmit. Neked itt nincs szavad, Iroh. Kiestél az államügyek döntéshozóinak köréből – felelte hidegen.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Sziasztok!

Ez a kis szösszenet amolyan Monszun - "kivágott" jelenet, mellyel kélinek szeretnék kedveskedni e jeles napon. Boldog szülinapot neki! ^^
Amúgy meg ha lesz kedvem és időm, még több ilyen kis extrára is számíthattok, ami lazán kapcsolódik a Monszunhoz. És hogy mikor jön a 9. fejezet? Nos, ha kitart az ihletem, nemsokára. ;) //

Zuko és a bor
(Monszun - "kivágott" jelenet)

A hegylakók pompás kis mulatságot rendeztek a tiszteletünkre. Étel, ital, jó társaság mellett telt az este. Hűvös hegyi szél kócolta a hajunkat, de nem fáztunk a bor miatt. A falusiak pattogós muzsikát játszottak, melyre a lábak és a karok maguktól táncra keltek. Régóta éreztem én is a késztetést, hogy táncba vigyem a mellettem ülő, barna bőrű vízidomár lányt. A bor felbátorított. Ő talán fázott, de az én belsőm lángolt. Engedtem kezeimnek, hogy megérintsék vállait, és engedtem a számnak, hogy kimondja a pimaszságokat, amik eszembe jutottak. Vágytam rá, hogy lássam őt pirulni, vágytam feddő szavait, hogy aztán engesztelőn a karjaimba vehessem majd. De még a bor sem feledtethette velem, hogy mennyire bizonytalan vállalkozásba kezdtem. Csak egy tánc – mondtam, de egész mást éreztem. Katara bizonyára azt hitte, a bor beszél belőlem. A mozdulataimra valóban hatott, ingatag lettem, nehezebben szántam rá magam a felállásra, de a gondolataim tiszták voltak, mert az érzéseim diktálták őket. És a szívemben már jó ideje a legtisztább, legodaadóbb érzelem formálódott.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Íme a 8aska, ami sokat váratott magára, de végül megérkezett. Sok hozzáfűznivalóm nincs, nem ez lett a legjobb fejezet, de azért remélem csípni fogjátok :)
És felhívnám rá a figyelmet, hogy most vasárnapig még küldhet rajzot az, aki szeretne. De nem látom értelmét tovább húzni, úgyhogy vasárnap lezárom. Hogy hogyan lesz az értékelés, az még elválik. //

8. fejezet: Árnyak

Egy magányos alak állt a borostyánnal benőtt teraszon. Némán szemlélte a palota körül elterülő várost. Rátámaszkodott a kőkorlátra, és tekintetével végigkövette az éppen portyára induló őrjáratot. Az utcákon emberek sétáltak, kocsik hajtottak egymás után. A helyvédnök úgy találta, szokatlanul forgalmas a város ezen a kései órán. Talán a derült idő csalogatta elő az embereket? A mélyfekete égbolton csillagok ragyogtak, de ő épp csak egy pillanatra méltatta e tüneményeket. A nagy emberek nem a csillagokba tekintenek, hanem a világra, amit meg kell változtatniuk – idézte fel népének bölcs mondását. Önelégülten elmosolyodott. Elmélkedését léptek hangja zavarta meg. Valaki a szobán át közeledett felé. Megtornáztatta nyakát, majd megfordult, és várakózón hátrakulcsolta kezeit.

- Uram! – hajolt meg a hivatalnok. Fiatal, bajszos illető volt, hangja sutyorgó.

- Egyedül vagy?

- Igen, uram. Az őrök nem engednek be mást, ahogy parancsoltad uram.

- Nos, mit sikerült megtudnod? – invitálta a teraszra az uraság. Ő maga visszatért a korláthoz.

- A Tűz Ura elhagyta a várost.

- Szóval valóban itt járt. Nem értesített róla – mondta gúnyos mosollyal. Álruhás királyfit játszik, mint holmi mesében… Milyen nevetséges – tette hozzá gondolatban. Ez számításait igazolta. Az ifjú Tűz Ura cselekvésre kész, de túl bolond, és túl naiv. Sajnálatos, hogy nem hallgat senkire szentimentális nagybátyján kívül.

- Merre tart?

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Sziasztok! Íme a hetedik fejezet. Egész gyors voltam magamhoz képest, nem? :)
Ettől a fejezettől ne várjatok sok akciót. Még egy ilyen bombasztikus párosnak is, mint Zuko és Katara, néha kijár egy kis pihenés.
Bizonyára észrevettétek már, hogy minden fejezet címet kapott visszamenőleg. Nem is tudom korábban ez miért nem jutott eszembe. A teljes fejezetlistát megtekinthetitek.
Szeretném tudni, körülbelül hányan olvassátok, úgyhogy ha nem nagy gond, dobjatok már egy üzenetet legalább a csetre! Köszi :)
És ne felejtsétek el az új szavazást!!!//

7. rész: A hegylakók között

A vihar kifútta a monszun felhőit a hegyek közül. Csak néhány fehér párapamacs időzött a magasabb csúcsokon, egyébként csodás kék ég ölelte körül a világ burkának ezen szegletét. A fehéren világító nap egy pillanatra elvakította az eddig a sötét sátorban raboskodó Tűz Urát. Érezte, amint testébe visszatér a pezsgő energia, a nap csodálatos ajándéka, melyet csak a tűzidomárok élvezhetnek ilyen mély átéléssel. Gyenge szél simogatta arcát. Friss, nedves hegyi levegő áramlott a tüdejébe, amint mélyet szippantott. Lopva társnőjére pillantott. Vajon Katara is így érezhet, mikor megpillantja a teliholdat?

Tovább a bejegyzéshez »»»

// Sziasztok! Remélem értékelitek, hogy bár ez a fejezet jó sokat késett, és még karácsonyra ígértem, az elmúlt napokban keményen dolgoztam rajta, hogy kész legyen. Jelen pillanatban a családi vacsorán kéne ülnöm, a párom pedig itt toporog mellettem... :) Nappal tanultam, éjjel írtam. Biztosan vannak benne hibák és rossz részek, de ezek javítására már csak az Újévben kerül sor...
Kisebb hibák, szóismétlések, rossz fogalmazások kijavítva. Címet is kapott, mint ahogy visszamenőleg a többi rész is fog címet  kapni az elkövetkező napokban. 2011.02.08.

BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK! //

6. rész: Vihar

Hirtelen köszöntött rájuk a reggel. Katara kopogást hallott az ajtón, de képtelen volt kinyitni szemét, vagy odafigyelni a koppintások számára és ritmusára. Elvégre ki más lehetett volna, mint Iroh? Ha valaki az életükre akarna törni, az csak nem kopogna. Az álmos nyögdécselések alapján Zuko sem igen akart felébredni még.

Iroh csak annyira húzta el az ajtót, hogy éppen beférjen.  Ha felnéznek rá, láthatták volna rosszalló tekintetét, amint csomagját az asztalra csapja. Megsimogatta Momot, aki talán az ételt látva szállt mellé fekhelyéről, de nem szólt egy szót se, míg kipakolta a reggelinek valót. Csak amikor hallotta, hogy háta mögött a fiatalok végre mocorogni kezdenek, akkor fogott mondókájába.

Tovább a bejegyzéshez »»»

// Újabb csemege. Vegyétek, még friss. =)
Azt hiszem elmondhatom, hogy idáig ez lett a kedvenc fejezetem. Talán nektek is megérte rá várni...?
Ha valami nem világos, kérlek mindenképp kérdezzetek rá. Fontos a visszajelzés, hogy mennyire érthető és követhető a történet. Előre is köszi! :)
Címet kapott 2011.02.09-én.//

5. rész: Ranan titkai

Zuko tudott a menekülttábor felállításáról. Azt is tudta, hogy rengeteg ember érkezett oda, sokan családostól szorultak szálláshelyre és élelemre. Kevés idő telt el azonban a tábor létrehozása óta, így a Tűz Urának még nem volt ideje látogatást tenni a helyszínen. A déli ügyeket a helyvédnök, Xaorong intézte, és jelentései szerint minden rendben zajlott le. Kivéve a segélyszállítmányok rejtélyes eltűnését. Az öregember szavai viszont megragadtak mindkettejük fejében. Miért tartja börtönnek a menekültek táborát? Egyetlen mód volt rá, hogy megtudják a választ. Így hát a nagyvárosnak számító Ranan felé vették az irányt, melynek közelében helyezkedett el a sátorváros.

Tovább a bejegyzéshez »»»

// Sziasztok! Ma egy igazi csemegét tálalok fel nektek, habár nem a saját tollamból. Kedves finn barátnőm, Berende alkotása ez a Karib-tenger kalózai fanfiction, mely Davy Jones és Calypso tragikus szerelmének előzményeit beszéli el. Én első olvasásra beleszerettem e történetbe, így az első lefordított változata már több mint 3 éve elkészült. Most pedig a javított, átdolgozott verziót tárom elétek.
Ha valaki netalán szeretné inkább az eredetit elolvasni, vagy összehasonlítani a fordításommal, az itt találja meg Berende profilját a fanfiction.net -en. (Keresd a "What they once had" c. írást. Angolul van, nem finnül - mert finnül még nem tudok, bármennyire is szeretnék :)
Ha pedig tetszett a mű, és szeretnétek Berendének is üzenni, bátran írjatok pár angol szót, és megmutatom, vagy elküldöm neki. Jó szórakozást! Ahoy!

Dear Berende, this is your fanfiction in Hungarian translation. Hope you like it, even if you don't understand much. :D //

Ami valaha megadatott nekik

Szörnyű vihar tombolt. Tudta, hogy ő az egyetlen túlélő, de hamarosan talán csatlakozhat a holtakhoz az óceán fenekén. Megragadta összetört hajójának egy kis darabját, és becsukta szemeit. Mióta sodródhat már reményvesztetten a kegyetlen hullámok gyűrűjében?

A magasból látta meg. Tengeri sirályként repült, és körözni kezdett fölötte. Aztán aláereszkedve az óceánba vetette magát, és áramlattá változott. A férfi érezte, hogy sebesebben halad, és erőtlenül megemelte a fejét. Föld! - gondolta. Végre.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Sziasztok! Íme a várva várt negyedik rész. Igazából hosszabbra terveztem, de jó helyen sikerült elvágni a végét, így most ennyi. A következő részre talán kevesebbet kell majd várnotok, mert már elkezdtem, és ami fontosabb: végre sikerült tisztáznom néhány alapvető dolgot a történettel kapcsolatban. Mert ismétlem, kezdetben egyáltalán nem ilyen hosszúra terveztem, csupán egy kis szösszenet akart lenni. Épp ezért ez a fejezet sok mindenre akar választ adni, úgyhogy ha hiányolni fogjátok az akciót, hát teljesen jogos. De várom a véleményeket továbbra is, mert hát abból tanul az ember, nem? :) A végére még írok pár dolgot, de nem akarok spoilerezni.
Címet kapott 2011.02.09-én.//

4. rész: Délen

Abban a magasságban a levegő szinte folyékonynak tűnt, és eleinte nehezen lélegzett. Haját hiába igyekezett volna megszárítani, folyton újabb vízcseppek ültek ki rá. Aztán mikor kisütött a nap, már sokkal kellemesebbé vált az utazás, habár a vízidomárnak több munkája is akadt. Délelőttre az ég kitisztult, és gyakran magányos felhőként szálltak át rajta. Zuko elégedetlen volt a helyzettel, és aggódott, hogy netán mégis kiszúrják odalentről a léghajót, ezért tűzidomítással egyre magasabbra vezérelte. Szerencsére a derűs idő rövid ideig tartott, és a szél esőillatot hozott nyugatról.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Sziasztok! Tudom, jól megvárakoztattalak titeket a harmadik fejezettel, de remélem kárpótol majd, hogy kicsit hosszabb lett, mint az eddigiek. Ne tévesszen meg a cím, ez ugyanaz a fanfiction, a korábbi "Barátok", mely címmel azonban nem voltam elégedett, és végre sikerült rendeset kitalálnom helyette.
Most fejeztem be, és mivel már ilyen késő- avagy korán- van, előfordulhat, hogy hibáztam, ezért bocsi, majd később még javítok.
Fogyasszátok szeretettel a harmadik részt, melyben végre beindulnak az események, és a Zutara pillanatok. Íme:
Címet kapott 2011.02.09-én.//

3. rész: Búcsú

Még akkor is zuhogott az eső, mikor A Tűz Ura barátai útnak indultak. Ő és Katara - valamint Momo - csak a hosszú palota lépcsőig kísérték őket, ahol védve voltak az esőtől. Itt búcsút vettek egymástól, míg a szolgák bepakolták kevéske holmijukat a hintóba. Sokka megígértette húgával, hogy vigyáz magára, és nem keveredik semmilyen zűrbe az úton. Katara megfogadta, bár megjegyezte, hogy Sokka valamiért hajlamos elfelejteni húga vízidomár mester voltát. Nem szorul védelemre, még ha ez az aggodalom oly jólesően is hangzik bátyjától, aki korábban bezzeg egyáltalán nem gondolt bele Katara magányos utazásának veszélyeibe. De a lány túltette magát a történteken, és megállta a csípős megjegyzéseket. Sukival csomagolás közben volt alkalma fecserészni, úgyhogy csak megölelték egymást, és megbeszélték, hogy két hét múlva találkoznak Omashuban, vagy legalábbis Sukiék oda küldik majd a leveleket.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Íme a második fejezet, és a következőben végre tényleg beindulnak a dolgok. A Zutara mellett jól megfér egy kis Ty Laru, nem? :D Mióta hallottam róla, pártolom az ötletet. Ej-ej Haru, az a csúnya bajusz...
Mai-t meg nem utálom a látszat ellenére, csak muszáj unszimpatikussá tenni :)
Az a szép ebben az egészben, hogy egy 5-6 oldalas fanficnek szántam, most meg már a regényhez közeledik. Következő rész 2 héten belül, ha nem szól közbe a vizsgaidőszak... Véleményeket ne sajnáljatok tőlem!
Címet kapott 2011.02.09-én.//

2. rész: A levél

Katara feleszmélt, és feltápászkodott a díványról. Észre se vette, hogy Momo is felébredt, és kíváncsian a bútor karfájára szállt.  A tükörhöz sétált maga elé tartva ajándékát, és ismét csak elámult. Ez a ruha minden tegnapi ötletét fölülmúlta. Sokkal szebb volt annál, mint ami tegnap esti beszélgetésükkor a fejében járt. Csak most kezdett igazán örülni e meglepetésnek, és elhatározta, rögtön fel is veszi. Gyorsan kibújt a köntösből, és nekilátott a reggeli mosakodásnak.

Az idomármozdulatok mintegy ösztönösen követték egymást, mert gondolatai közben sebesen pörögtek. Vajon nem lesz gond ebből? Nem fognak a többiek, Suki, de különösen Mai megsértődni?

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Aki nem jött volna rá a címbeli rövidítésből, annak elmondom, hogy ez a fanfiction az Avatar - Az utolsó légidomár című népszerű rajzfilmhez kapcsolódik (semmi köze James Cameron Avatarjához). Mely mellesleg a kedvencem, és ajánlom kicsiknek-nagyoknak egyaránt - szerethető, fejlődő karakterek, humor, izgalom, látványos csaták, eredeti történet -, ráadásul épp most zajlik a filmre való adaptálása (lásd oldalt, a kedvencek között).
Szóval a történetem 4 évvel Sozin üstököse után játszódik, és aki nem látta volna végig a harmadik évadot, az számíthat helyenként némi SPOILERre.
Főleg Katara és Zuko kapcsolatára koncentrálok benne (ezért is ZUTARA, szóval ha nem szereted ezt a párosítást vagy ne olvasd, vagy ne kritizáld... Tiszteletben tartom a Kataangot annyiban, hogy az elején még ott a maradéka. :D Zutarások remélem elnézik nekem.).
A történet röviden: Katarát, Sokkát, és Sukit meghívják a Tűz Népének fővárosába, hogy töltsenek el pár kellemes napot régi barátjuk Zuko és Mai társaságában. Katara nagyon örül a viszontlátásnak, de csalódnia kell, rosszul érzi magát és minél előbb szeretné viszontlátni Aangot, aki a Föld Királyságában tartózkodik. Minél előbb el akar indulni hozzá, ám egy nap levél érkezik a palotába, melynek nyomán feje tetejére állnak tervei...
Címet kapott 2011.02.09-én.
Rövid ismertető: ITT //

Monszun

1. rész: Esték a Tűz Országában

Katara későn ébredt aznap, még mindig nem szokott hozzá a Tűz országának meleg, fülledt reggeleihez. Már elég magasan járt a nap, mikor egy szolgáló lépett a szobájába, és valamit az ággyal szemközti vörös borítású díványra helyezett. Persze a vörös dominált az egész szobában, melyet ittléte alatt magáénak mondhatott. Nem zavarta, hiszen életében soha nem birtokolt akkora szobát egyedül, mint most. Hiába, a Tűz Ura igen nagylelkű az Avatárral és barátaival.

Tovább a bejegyzéshez »»»