// Csak hogy hírt adjak magamról. És hogy elhitessem magammal, hogy dolgozok. Kiégtem egy hét alatt. Beindult az egyetem, és nincs időm semmire. Úgy érzem magam, mintha félév vége lenne. Nincs erőm semmihez, de muszáj dolgozni. Dolgozni, dolgozni, dolgozni. //
Foszlányok IV. :Téli álmok
Sokat gondolok rá, mi történik velünk, miközben álmodunk. Miért látunk képtelen, homályos képeket, miért érzékelünk és élünk át furcsa eseményeket, amikor testünk ellazul, és lehunyjuk szemünket? Szeretem azt hinni, hogy mikor szemünk befelé fordul, bőrünk is vele mozdul. Egy másik világba kerülünk, hogy ne vesztegessük el életünk egyetlen percét sem tétlen alvással. Az álom maga a kifordított világ.

//A várva várt. Késésének okai a vizsgaidőszak és az ihletszippantó fekete lyuk, ami néha a fejem fölött köröz. Lassan készítelek rá titeket, hogy a történet a végéhez közeledik, ezért igyekszem majd gyorsabban frissíteni. Ha minden igaz, még két fejezetre számíthattok. De úgyse hisztek el már nekem semmit xD
Köszönöm a lektori munkát Hangonak, és a visszajelzéseket a szorgos kommentelőknek :) //
12. fejezet: Árulók
A volt palota valódi labirintusnak tűnt. Zuko hiába nézett hátra, már csak a sötétséget látta a háta mögött arrafelé, ahol a bejáratnak kellett volna lennie. A dohos meleg rákényszerítette, hogy megköszörülje torkát, mielőtt felzárkózott volna a levéltáros mellé.
- A helyvédnök gyakran tesz látogatást ezen a részlegen? – kérdezte.
- Nem mondhatnám, felség. Xaorong helyvédnök általában hivatali segédeket küld maga helyett – felelte az eleinte nem túl készséges főlevéltáros, akinek időközben mégiscsak megjött a hangja. Zuko ugyan jobban örült volna, ha Katara is velük tart, és nem kószál el valamerre a hatalmas épületben. Csodálkozott volna, ha a kíváncsi lány ott marad, ahol hagyta.