// Csak hogy hírt adjak magamról. És hogy elhitessem magammal, hogy dolgozok. Kiégtem egy hét alatt. Beindult az egyetem, és nincs időm semmire. Úgy érzem magam, mintha félév vége lenne. Nincs erőm semmihez, de muszáj dolgozni. Dolgozni, dolgozni, dolgozni. //

Foszlányok IV. :Téli álmok

Sokat gondolok rá, mi történik velünk, miközben álmodunk. Miért látunk képtelen, homályos képeket, miért érzékelünk és élünk át furcsa eseményeket, amikor testünk ellazul, és lehunyjuk szemünket? Szeretem azt hinni, hogy mikor szemünk befelé fordul, bőrünk is vele mozdul. Egy másik világba kerülünk, hogy ne vesztegessük el életünk egyetlen percét sem tétlen alvással. Az álom maga a kifordított világ.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//A várva várt. Késésének okai a vizsgaidőszak és az ihletszippantó fekete lyuk, ami néha a fejem fölött köröz. Lassan készítelek rá titeket, hogy a történet a végéhez közeledik, ezért igyekszem majd gyorsabban frissíteni. Ha minden igaz, még két fejezetre számíthattok. De úgyse hisztek el már nekem semmit xD
Köszönöm a lektori munkát Hangonak, és a visszajelzéseket a szorgos kommentelőknek :) //

12. fejezet: Árulók

A volt palota valódi labirintusnak tűnt. Zuko hiába nézett hátra, már csak a sötétséget látta a háta mögött arrafelé, ahol a bejáratnak kellett volna lennie. A dohos meleg rákényszerítette, hogy megköszörülje torkát, mielőtt felzárkózott volna a levéltáros mellé.
- A helyvédnök gyakran tesz látogatást ezen a részlegen? – kérdezte.
- Nem mondhatnám, felség. Xaorong helyvédnök általában hivatali segédeket küld maga helyett – felelte az eleinte nem túl készséges főlevéltáros, akinek időközben mégiscsak megjött a hangja. Zuko ugyan jobban örült volna, ha Katara is velük tart, és nem kószál el valamerre a hatalmas épületben. Csodálkozott volna, ha a kíváncsi lány ott marad, ahol hagyta.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Újabbak, bár kicsit satnyák. Még karácsonyra akartam párat, de annyira megkéstem velük, hogy már nem láttam értelmét kitenni őket. Majd jövő karácsonykor :) Úgyis itt lesz egy pillanat alatt... Addig is a vizsgaidőszak fáradalmairól és agymenéseiről olvashattok, ha akartok. //

A könyvtár néma, meghitt csendje már a múlté. Most minden sarokban, minden széken ülnek, és hosszú sor áll a büfében. Fogynak a szendvicsek, a pogácsa, de leginkább a kávé. Minden asztalon jegyzethalmok tornyosulnak, és egy-egy vaskos könyvön gyakorta koppan a magoló hallgatók adatoktól hemzsegő feje. Vizsgaidőszak van.
Kerítek magamnak egy helyet az aranymennyezet alatt, lehetőleg lámpafénynél, mert odakint a felhők konokul takarják a napot. Itt jó, csak néha hallatszik elfojtott sustorgás az asztalok között, olykor még visszafogott nevetés is, mint a gimiben, amikor az unalmasabb órák alatt minden apróság viccesnek tűnt annak a csapat csitrinek, akik voltunk.
Most magam vagyok, és féltékenységtől vegyes nosztalgiával figyelem az együtt tanuló lánycsapatokat. Jó lenne tudni, miért kacagnak. Jó lenne nevetni. De legtöbbször mégis csak lemondó sóhajokat hallok, olykor saját magamtól, miközben előrelapozok, és a hátralévő oldalakat számolom.

Tovább a bejegyzéshez »»»

December elején édesapám két Tankcsapda koncertjegyet nyomott a kezembe. Mindig is meg akartam nézni őket, bár sose voltam nagy TCs fan. Igaz, gimis éveim alatt nem tudtam volna kivonni magam a zenéjük megismerése alól, és vannak számaik, amik sokat jelentenek nekem, de az ideológiát sose tudtam teljesen magamévá tenni – ennél mindig is jóval szelídebb és szófogadóbb leányzó voltam. De most eljött az alkalom, hogy élőben is láthassam a rocklegendát, és a MOL-nak köszönhetően mindezt ingyen tehettem meg a dolgozóinak szervezett „szupertitkos” karácsonyi koncerten. A mázlista – gondolhatják a fanok. A beszámolómat saját készítésű gifekkel tálalom az érdeklődők számára.

Tovább a bejegyzéshez »»»

//Tudom, hogy megint nagyon sokat kellett rá várni, és nincs mentségem rá, azon kívül, hogy egyetemista vagyok xD Elég érdekes dolgokat sikerült összehoznom ebben a fejezetben, de remélem senkiből se fog mély nemtetszést kiváltani. :D Íme. Folytatás...ehh, remélem tisztában vagytok vele, hogy jön a vizsgaidőszak. De majd csak lesz valahogy. ^^ Kommentek?//

11. fejezet: Vér és tűz

Szeles, esős nap köszöntött Rananra. Fejébe húzta vacak köntösének csuklyáját, és átvágott a nyüzsgő téren a készülődő menekültekig. Beállt a sorba, és türelmesen várta, hogy őt is elhelyezzék az egyik szekéren. Kifejezetten egyszerű volt elkeverednie a pórnéppel. Mindig is egy volt közülük, ez kétségtelen. De ő más körökben mozgott. Nagy urakat, pénzes embereket szolgált. Nevet szerzett magának. Csak Árnyként emlegették, és erre szörnyen büszke volt. Súlyos összegeket kapott a csendes, precíz gyilkolásért, tőrje még sose siklott félre… mostanáig.

Tovább a bejegyzéshez »»»